Egyértelműen kijelenthetem, hogy az elmúlt időszak Thaiföldön életem egyik legeseménydúsabb hónapja volt és már most Ázsia szerelmesének érzem magam.
Az elmúlt történések volumene éppen azon a szűk határon állt, hogy gondolkodóba estem, egyenként is megérhetnek-e egy-egy külön blogbejegyzést sok-sok képpel kiegészítve, ám végül úgy döntöttem, hogy inkább egyetlen írásban foglalom össze a történteket.  Mi(k)ről lesz szó? ☀️☀️☀️

A méltán ismert, magyar idegenvezető, Bangkok Charlie kíséretében látogattuk meg a helyi sófarmokat, az úszó piacot, a vasúti piacot (igeeen, azt, ahol a síneken nézegetik a vevők a portékát, a vonat közeledtével pedig gyors pakolás veszi kezdetét), illetve "elefántogoltunk" és tigrist is simogattunk.
Még aznap este hivatalosak voltunk egy autentikus, helyi fiatalok által szervezett házibuliba, aminek helyszíne egy 5 csillagos hotel lakosztálya volt.
1 héttel korábban pedig Bangkok ikonikus felhőkarcolójánál, a King Power Mahanakhon tetején gyönyörködhettünk a kilátásban, a naplementétől kezdve egészen az esti városi fények periódusán keresztül.

Bangkok Charlie — A híres úszó és vasúti piac, elefántogolás tigrissimogatás

Bangkok Charlie neve ismerősen csenghet a Thaiföldre látogató, magyar turisták számára. 
A 17 kint eltöltött évnek és thai feleségének köszönhetően Charlie maximális helyismeretnek örvend, ám napi szinten magyarul kommunikál és, így kompetensebb és jobb idegenvezetőt kívánni sem lehetne. 

Bang Sou állomáson találkoztunk vele és onnan kezdtük meg a felfedezőtúrát.
Első körben sófarmokra látogattunk el, illetve viszonylag könnyű helyzetünk volt, ugyanis ezek a területek tulajdonképpen az autóút mellett találhatóak, így csak félre kellett húzódnunk. Az út mellett zsákokban árulják a sót (érdekesség egyébként, hogy az ételekhez nem kínálnak egyszerűen csak sót, többnyire sós hallével ízesítenek), ám a kitermelés szinte mindenhol szünetel. A sókitermelő munka a térségben fejlett gazdaságnak számító Thaiföldön elsősorban az ottani kambodzsai vendégmunkások feladata a szegényes bérek okán, ők azonban a koronavírus miatti beutazási nehézségek miatt többnyire hazájukban tartózkodnak. 

Folytattuk az utunkat, a maeklongi vasúti piac volt a következő cél. Ez azért is fokozottan különleges hely, mert — például az úszó piaccal ellentétben — nem kizárólag turistaattrakció, hanem a piac a helyiek számára is valós vásárlási alternatíva. 
Ez a helyszín sokaknak ismerős lehet különböző internetes videókból: naponta 2x érkezik a vonat (11:10-kor és 15:30 környékén), ilyenkor az árusok pár perccel az érkezte előtt elpakolják a sínekről a portékáikat, majd érkezik a vonat, melynek — centikre elhaladva tőlük és az elpakolt áruktól — távozását követően azonnal visszaáll az élet, mintha soha ott sem járt volna. Mind a kínálat, mind az árak reálisak, mint említettem, helyiek is szép számmal vásárolnak, tényleg piacként funkcionál ez a rész. Valahogy így kell elképzelni:

11:02 — Teljes nyugalom, az emberek békésen vásárolgatnak

11:06 — A távolban már-már hallani a szerelvényt, pörgős elpakolás veszi kezdetét, milliméterre kiszámítva

...és 11:10 — megérkezett a vonat

A vonat érkezte előtt volt egy kis időnk, így gyorsan ettünk egy levest. A képen látható Wonton (alaplé, benne tésztába töltött gyömbéres, szójaszószos és természetesen csilis darált sertéshús) 500 forintnyi baht volt.
Alapvetően otthon aannyira nem jellemző rám, de itt Thaiföldön próbálok nagyon nyitott lenni az új ételekre (még ha csíp is haha) - ez a levesre is igaz, ami egyébként finom volt, de nem igazán az ízlésvilágom. (még!! ☺︎)

Miután a vonat elhaladt és a villámgyors visszarendeződést is végigkövettük, indultunk is tovább ahhoz a látványossághoz, amivel kapcsolatosan én a legizgatottabb voltam: az Ázsia Velencéjébe stílszerűen illeszkedő úszó piachoz.
A fenti megnevezésnek kissé ellentmond, hogy egészen eltávolodtunk Bangkoktól: a belvárostól 100 km-re, délnyugatra található a Damnoen Saduak úszópiac. Itt ideiglenesen elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, szerepét ugyanis egy ottani hajós vette át.

Több kis stégnél megálltunk, ahol selymet, ruhákat, szuveníreket árultak — talán a kínálatból is kitűnik: mint említettem, ez inkább turistalátványosság, mintsem városi piac. Néha ki is szálltunk, egy néni nagyon finom kókuszvizet és kókusz alapú "snacket" osztogatott. 
Itt egyébként nem csak maga a piac, hanem lakórészek is találhatóak: a helyiek hihetetlenül szűk kis járdán gyalogolnak, motoroznak hazafele. 
A csónakból vettünk egy nagyoooon finom (szintén kókuszos) fagyit is, amihez földimogyoró és ragacsos rizs társult.  

Az árusítás kis csónakokból, illetve a csatornát szegélyező stégeken zajlik.

Az úszó piac után, a szárazföldre visszatérve egy opcionális program következett: 700 baht ellenében egy Ligerrel barátkozhattunk össze, amiről azt kell tudni, hogy az apja oroszlán, az anyja pedig tigris. A liger barátságos, de a fülledt időjárásnak köszönhetően kifejezetten lusta és fáradt volt. Fontos tudni, hogy semmiféle nyugtatót nem adnak neki, fogságban felnőtt, jól tartott állat — ez számomra is elsődleges kérdés volt. A thai hatóságok az elsőre véltnél komolyabban kezelik az állatvédelem kérdését, a hírhedt "Tigris templomot" bezáratták korábban, az általunk meglátogatott Tigris Zoo azonban etikusan üzemel.
Igen, igen - morcosnak tűnik, de a látszat csal haha

Túránk utolsó állomása következett: szintén 7000 forintnyi baht ellenében nyílt lehetőségünk "elefántogolásra". Itt hasonlóképp kiváló körülmények között, szeretetben és limitált "munkaidővel foglalkoztatják" ezeket az állatokat.

Ez egy körülbelül 15 perces program és kifejezetten vicces volt, ahogy alkalmanként az ormányával belekapott egy-egy kinézett növénybe, amit azonnal meg is evett természetesen. ☺︎ Egy kis patakon is keresztülvágtattunk, néhol egészen extrém dőlésszöget felvéve.
A környezet egyébként gyönyörű volt, a kókuszpálmák árnyékában a campusról már ismerős varánuszok bújtak meg. 

A túra végeztével, 100 baht ellenében egy vödörnyi banán megvásárlásával meg is etethettük az elefántokat, honorálva az előzetes fáradozásaikat. ☺︎

Charlie szolgáltatásait egyébként szívből javaslom bárkinek, aki Thaiföldre látogat!! A csoportjai alapvetően is alacsony létszámúak, számunkra azonban külön fokozta az élményt, hogy teljes mértékben személyes idegenvezetést kaptunk. 
Mindössze azt bánom, hogy nem a kibővített, Kwai-folyót is magában foglaló programra jelentkeztünk — talán majd legközelebb ☺︎

(anti) Valentin-napi buli egy szállodában 

Élménydússága ellenére, a túra után még abszolút nem fejeződött be a nap!! ((bár zárójeles megjegyzésként én aznap mindössze fél órát aludtam, úgyhogy nem mondom, hogy nem volt kihívás haha))
Még az ittlétem elején, egy véletlennek köszönhetően ismertem meg Greent, (ő nem itt tanul, csak egy ismerősét látogatta meg a campuson) akivel kifejezetten gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Green Európában, Angliában tanult és gondolkodásában és akcentusát tekintve is európai hatású, hihetetlenül aranyos és közvetlen lány.
És így történt, hogy a barátai Valentin-napi bulit szerveztek, és minket is meghívott. ☺︎ 
Ő vett fel minket a campus előtt és együtt mentünk Bangkok belvárosába, a VIE-hotel Bangkok parkolójában álltunk meg, ahol egy kisebb, gyönyörű lakosztály béreltek a buli színhelyéül. 

Korábban egyébként a Khao San Road-on lévő klubokba jártak, de ezek a helyek jelenleg is zárva tartanak a járványhelyzet befejeztéig, így ennek "pótlásaként" vált megszokottá a szállodás alternatíva. 

A vírus kapcsán érdekes, hogy itt tényleg tartanak az emberek a megfertőződéstől, még a fiatalok sem kivételek ebben. Bár a mi esetükben "elnézőbbek" és nem is ragaszkodnak ehhez, de ők például jellemzően friss, negatív teszttel szoktak bulizni indulni.

Úgy érzem, a képeken kellően tükröződik a hangulat ☺︎

Nagyon színes volt a társaság, mindenki világlátott és érdeklődő volt, angolul is tökéletesen beszéltek, ami errefelé kevésbé jellemző. Két testvér thai diplomaták gyerekei - Prágában születtek és nagyrészt Németországban nőttek fel, mint említettem Green is élt Európában, plusz még két másik barátja a társaságból, az egyik, vietnámi fiú pedig a Facebooknál dolgozik.  
Hihetetlenül jó élmény volt, nagyooon sokat nevettünk és beszélgettünk. Természetesen a "where are you from" kérdés mindig az elsők között volt, de nem maradhatott el a klasszikus "felelsz vagy mersz iszol" sem. ☺︎ (még a magyar nyelv oktatására is jutott idő, bár nem feltétlen a leginkább szalonképes verzióra haha) 

Italok szempontjából érdekes volt, hogy itt a bor különleges ünneplésekkor kerül csak elő, (irreálisan drága az otthoni verzióhoz képest), és így általában maradnak a különböző rövidek (rum, whiskey, stb) 
Illetve még egy érdekesség, ami már korábban is feltűnt, csak itt a bulin beszélgettünk róla hosszasabban: a thai nevek kimondhatatlanul hosszúak, így szinte mindig angolos hangzású beceneveket használnak (egymás között is) és már a kezdetekkor is azzal mutatkoznak be egymásnak. 

Naplemente a King Power MahaNakhon tetején 

 A King Power MahaNakhon a belvárosban található, 314 méter magas (ami világviszonylatban nem számít annyira soknak, viszont Bangkokban ez a 2. legmagasabb) felhőkarcoló és mind építészetileg, mind statikailag nagyon különleges. 

Körülbelül két héttel ezelőtt jártunk ott.  A 6000 forintos belépő magában foglal egy 2000 forint értékű vacsorát is. A bő 300 méteres magasságba egy 100%-ban képernyőkkel "kitapétázott" lift vezet fel, 3D-s animációkkal kísérve az utat. 
Pont késő délután értünk oda, így láthattuk Bangkokot napfényben, illetve a naplementén keresztül átváltozó, ám továbbra is nyüzsgő város éjszakai életét is. 

A kilátás mellett kihagyhatatlan volt a koktélozás, aztán pedig vacsizni indultunk.
A tavaszi tekercs nagyon jól nézett ki, bár nem igazán ízlett, aránylag neutrális volt. (Tudni kell, hogy az ételkritikáim nem tekinthetőek relevánsnak, bár igyekszem nyitott lenni, kevés dolog ízlik a világban ☺︎☺︎ - de a mangós ragacsos rizs kárpótolt!! ☀️)

Ilyen rövid idő alatt annyira hihetetlen belegondolni, hogy mennyi felejthetetlen élménnyel gazdagodtam és még annál is több csodálatos embert ismerhettem meg és nagyon várom, hogy a továbbiakban mit tartogat még Thaiföld!! ☀️