Az előkészületek

Bár előzőleg egyszerűnek tűnt, utólag pedig már minden mozzanat teljességgel átlátható és evidens, valójában eseménydús ügyintézési időszak előzte meg a thaiföldi kalandom. 

2021. februárjában, vélhetően a koronavírusnak "köszönhető" lezárások és az online oktatás szülte monotonitás közepette fokozódott bennem cselekvési szándékig a gondolat, amit már korábban is fontolgattam: szeretnék egy idegen kultúrában tanulni, kihívásokat keresni, kilépni az addig megszokott komfortzónámból. 

Nyitottan álltam a lehetőségekhez, elsődlegesen az Egyesült Államokban fellelhető ösztöndíjak között nézelődtem, mikor az egyetemünk nemzetközi tanulmányokkal kapcsolatos koordinátora figyelmembe ajánlotta a kifejezetten Építész-, Építő- és Közlekedésmérnök karos hallgatóknak meghirdetett, Nemzetközi Kreditátviteli Program címszó alatt működő (ez némileg ironikus megnevezés, ugyanis gyakorlatilag egyetlen tantárgy sem fogadtatható el itthon - legalábbis építészmérnökként) programot, mely által 3 Bangkokhoz közeli egyetem közül lehet választani.
Azt hiszem, már ekkor megpecsételődött a sorsom, bár még fogalmam sem volt róla, hogy valami ennyire hihetetlenbe vágok bele.

A program gyakorlatilag az Erasmus keretein belül működik, így az ösztöndíj elnyeréséhez egy online angol és német  szóbeli nyelvi teszt, valamint egy önéletrajz és motivációs levél szükségeltetett. 
Néhány héttel később érkezett is a jó hír: sikerrel jártam, bő fél év múlva kezdhetek is csomagolni 2 társammal, Rolival és Kristóffal együtt.

Ezután következtek a szokásos bürokratikus körök, kronológiai sorrendben nagyjából ekképp: kapcsolatfelvétel és egyeztetés a thai egyetemmel, online regisztráció az új intézmény honlapján, szándékom jelzése otthoni oktatóimnak, devizaszámla nyitása, biztosítás és Learning Agreement szerződés megkötése, ajánlott oltások felvétele, repülőjegy megvásárlása, vízumügyintézés, Thai Pass, PCR-tesztelés és indulááás!!! ✈️
Mint korábban említettem, utólag minden teljesen érthető, akkor viszont mérhetetlen utánajárás és érdeklődés árán sikerült csak kiigazodnom. 

Leginkább az nehezítette az előremenetelt, hogy az egyes metódusok egymást előfeltételezik: tehát, míg például nincs intézmények közti szerződésed, nem kapsz fogadólevelet sem a kinti intézménytől, így ennek hiányában a vízumot sem lehet intézni stb, stb. Emellett egy izgulni valóm volt: reménykedtem, hogy a fokozódó vírushelyzet okán kiszámíthatatlanul váltakozó thai beutazási szabályok kedvezőek maradnak, legalább míg oda nem érünk. 

(Minden egyes kis lépéssel egyre "kézzelfoghatóvá" vált a kaland közeledte, az amerikai filmeket idéző, egyetemi felvételi levél megérkezte is ilyen volt 

Köszönhetően a profi otthoni és segítőkész kinti koordinációnak, sikerült a bürokratikus útvesztő végére érni, valamint az utolsó pillanatban elcsípni a "Test'n'Go" nevű, könnyített beutazást lehetővé tevő engedélyt (ennek annyi a lényege, hogy a beutazáshoz 72 óránál frissebb, negatív PCR-tesztet kell felmutatni, a repülőtéren pedig egy előre lefoglalt karanténhotel alkalmazottai szállítanak a szállodába, tesztelnek, majd újabb negatíveredmény esetén másnap el is hagyhatod a szálláshelyet, egy 5 nappal későbbi, újabb teszt kötelezettsége mellett).

Utazás és érkezés

Az Austrian Airlines járatával utaztam, Bécsből indulva (ami az osztrák határ mellett élve kifejezetten kényelmes volt), majd közvetlenül 10 órás repülést követően már landolt is a gépünk Bangkokban. ☀️

A korábbi lelkesedést izgalom váltotta fel: a tesztközpont csúszott a beutazáshoz elengedhetetlen, 72 órán belüli PCR-teszteredményem elküldésével, így konkrétan az autóban, a reptér felé utazva kaptam meg –  még néhány órával a felszállás előtt is kétséges volt, egyáltalán utazhatok-e.

Három lehetőség állt fenn:

–  A legrosszabb: nem kapom meg a tesztet időben: Ez esetben a kárt (elbukott repülőjegy, ráadásul később már csak 7 napos szállodai karantén terhe mellett utazhattam volna Bangkokba) senki nem fedezte volna, hacsak nem sikerül kártérítést követelni a tesztközponttól.

– Szintén rossz verzió: egy esetleges (akár fals) pozitív teszt: Bár a biztosító térítette volna a repülőjegyet, azonban a későbbi elutazáskor fennálló 7 napos karanténhotel költsége engem terhelt volna.
Deee mint említettem, minden jó, ha a vége jó (a pozitív kimenetel: a negatív teszt.. :) - utolsó pillanatban megérkezett az eredmény és a kedvezőbb, 1 napos Test&Go által sikerült is a beutazás. 

Kristóf sajnos nem volt ennyire szerencsés, az elővigyázatosság ellenére teljes tünetmentesség mellett lett pozitív a tesztje, így ő egy szűk hónapnyi csúszással csatlakozik hozzánk, meg persze 7 nap egyedül eltöltött kinti szállodai karantén mellett :( 

A leszállást követően szerencsére meglepően gyorsan sikerült feldolgozni az időeltolódást, bár lehet ebben az indulást megelőző kávé és az ennek ellenére végigaludt út kombinációja játszott szerepet. ☺︎

A leszállást követően azonnal megtapasztaltam a laza thai mentalitás és az ázsiai szervezettség eredményezte ambivalenciát: a helyenként könnyelmű szemlélettel bíró thaiok katonás sorba ültették a megérkezetteket, majd hosszas, mindenre kiterjedő ellenőrzést követően már hivatalosan is bejutottunk az országba.

Nagyon vicces volt az első benyomás, ugyanis egy európai szemmel abszurd módon giccses, arany "Thank you" felirattal díszített kisbusszal utaztunk a szállodába. 

A higiéniai óvintézkedéseket európai szemmel mondhatni már-már "túlzottan" komolyan vették, ez mind a személyzet öltözékében, mind a szobában felszolgált ételek kiszerelésében tükröződött. ( =tetőtől talpig bezacskózott emberektől kaptuk a szintén bezacskózott ebédünket)

Este teszteltek minket, aludtunk egy jót, másnap pedig jött a jó hír: újabb negatív teszt, irány a campus!! 

Az egyetem kollégája jött értünk, majd egy 40 percnyi autóutat követően hihetetlen érzés volt megérkezni a világ másik részén ahhoz az egyetemhez, amit a sok előzetesen megnézett videó és fénykép után már szinte ismerősként köszöntöttem. 

Az első benyomások

Szokatlan és izgalmas volt először Ázsiába érkezni, látni a káosz és szervezettség keveredését, a gazdagság és szegénység elegyét, a felhőkarcolóktól méterekre lévő, lestrapált és elavult épületeket. Csupa ellentét, látszólagos szimbiózisba csomagolva. 

Az egyik leginkább pozitív első benyomásként a thai emberek elképesztő kedvessége és illedelmessége ért. Angolul azonban jellemzően hiányosan és még magasabb szintű nyelvtudás esetén is nehezen érthetően beszélnek. 
A meleg és párás időjárás azonnal letaglózott, ám őszintén bevallva, azóta naagyoon nagyon élvezem, különösen esténként. (Egyik nap épp azon kaptam magam, hogy a kinti 26 fok ellenére veszem fel a hosszúnadrágom után a pulóverem...☃️ - kezdenék akklimatizálódni?)

Nem úgy a konzekvensen csípős ételekhez, melyekről ekkor még nem volt fogalmam, hiszen a repülőn és a hotelben is interkontinentális volt a "konyha". Azóta minden egyes étkezésnél úgy érzem, hogy az életemért küzdök, pluszban pedig tovább fájdítja a szívem, hogy alapvetően nagyon finomak az ízeik, de számomra ehetetlen, annyira csíp. :(

A lényeg: az egyetem campusa lélegzetelállító! Olyannyira csodálatos és változatos, hogy az egy külön bejegyzést érdemel majd, így nem is szeretném most ragozni, elöljáróban megmutatom azt, hogy mit láttam akkor, mikor először megpillantottam a videókról és képekről már jól ismert, ikonikus bevezető utat: 

Köszönöm, hogy velem tartottatok, hamarosan jelentkezem! :)

Dóri ☀️